Település:
Budapest, 3. kerület

Létrehozva:
2022-07-07 16:29:23


Aquincumi Múzeum


A főváros által alapított és fenntartott kulturális intézmény Budapest III. kerületében található.

Az Aquincumi Múzeum a mai Óbuda területén, a Római Birodalom korában létezett Aquincum település emlékeit mutatja be. A főváros által alapított és fenntartott kulturális intézmény Budapest III. kerületében, a Szentendrei út 135. sz. alatt található, a Budapesti Történeti Múzeum egyik szervezeti egysége.

A múzeum Budapest római kori régészeti, történeti emlékeinek legnagyobb gyűjtőhelye. Kuzsinszky Bálint, a helyi ásatások vezetője szervezőmunkájának köszönhetően nyílhatott meg, 1894-ben. A múzeumot az egykori aquincumi polgárváros területének egy részén, főként az ottani ásatások eredményeire alapozva alakították ki. A helyben kiásott és a fővárosban máshol, főként Óbudán fellelt római kori emlékek egy töredéke a romkertben és a múzeum épületeiben tekinthető meg.

 

 

Romkert, háttérben a múzeum régi épülete, forrás: Vadaro / Wikimedia Commons

 

Az újkorban először 1778-ban bukkantak római kori leletekre itt, amelyek már tudományos érdeklődést váltottak ki. Egy óbudai szőlősgazda - veremásás közben - római padlófűtés (hypocaustum) maradványaira talált, amiket Schönvisner István azonosított Aquincum városával. Contra-Aquincum erődjének első romjai 1796-ban a belvárosi piarista rendház udvarán kerültek elő. 1815-ben a Duna Óbudával szemközti partján egy helyi gazda, Göttersdorfer Jakab a Rákos-patak torkolatánál fekvő földje szántása közben rátalált Transaquincum romjaira.

1820-ban az uralkodó Habsburg-család egy tagja megtekintette az óbudai római romokat, és kijelentette: „Íme a magyar Pompeii és Herculaneum!” Az 1820-as években az óbudai közigazgatás elöljárója „kutatást” végeztetett a Papföldnek nevezett határrészen, a múzeum jelenlegi területén, feltárva, majd visszatemetve a nagy közfürdő romjait.

Az 1860-as években Zsigmondy Gusztáv felméréseket készített a transaquincumi erőd, illetve a mai Óbudai-szigeten elterülő „thermák” (a helytartói palota fürdőszárnya) látható maradványairól. Az 1867-es párizsi világkiállításon a magyar pavilon régészeti kiállításán, Rómer Flóris szervezésében, már szerepeltek aquincumi leletek. 1869-ben Rudolf trónörökös is meglátogatta az óbudai romokat.

1876-ban a Budapesten megrendezett 8. Nemzetközi Embertani és Régészeti Kongresszus résztvevői meglátogatták Aquincumot. 1878-ban Budapest Főváros tanácsa határozatot hozott az Óbudán még felszínen látható romok védelmében. 1880-ban megkezdődtek a tudományos feltárások Torma Károly, Hampel József és gömöri Havas Sándor vezetésével. 1881-re feltárták a polgárvárosi amfiteátrum teljes felületét.

1885-ben az Országos Kiállításon az aquincumi ásatások leleteit is bemutatták. 1888-ban Kuzsinszky Bálint is bekapcsolódott a feltáró munkálatokba, később átvette azok irányítását. 1889-ben nyílt meg az első aquincumi kiállítás, a Krempl-malomban.

1894. május 10-én az Aquincumi Múzeum kiállító épülete megnyitja kapuit a nagyközönség előtt. A millennium idején a múzeumépületet két szárnnyal bővítették ki, ezzel a múzeum elérte jelenlegi alapterületét. 1902-re épült meg a múzeumépület mögötti kőtár. 1921-ben Nagy Lajos is bekapcsolódott a munkálatokba. Ő tárta fel 1931-ben a polgárváros tűzoltólaktanyáját, itt találta meg az aquincumi víziorgona maradványait is. 1938-ban, Kuzsinszky Bálint halála után ő vette át a múzeum irányítását, ebben Szilágyi János régész, a Fővárosi Régészeti Intézet irányításában pedig Nagy Tibor volt a segítője.



Fogadószoba, forrás: Aquincum múzeum

 

Étkező, forrás: Aquincum múzeum

 

Házioltár az átjáróban, forrás: Aquincum múzeum

 

A második világháborúban az Óbudai Gázgyárat célzó bombázások során a múzeumépület súlyosan megsérült, a romterületet is 12 találat érte. A részben a Károlyi-palotában tárolt leletanyag 40%-a megsemmisült. A háború utáni első kiállítás 1947-ben nyílt meg ott, a megmaradt anyagból. Az állandó kiállítás Aquincumban, 1948 októberében nyílt meg újra.

1952-ben feltárások kezdődtek a Hajógyári-szigeten, a helytartói palota területén. 1954-ben nyílt meg a Táborvárosi Múzeum. Külföldi építészhallgatók közreműködésével, úgynevezett Interstudex-ásatások kezdődtek a polgárváros nyugati, addig feltáratlan területén. 1967-ben megnyílt a Hercules-villa. 1973-ra befejeződtek az Aquincumi Múzeum romkonzerválási munkálatai, 16 épületet sikerült rekonstruálni.

Az 1970-es, 80-as, 90-es években folyamatosan végeztek kisebb-nagyobb kutató és rekonstrukciós munkálatokat. A rendszerváltás utáni első nagyobb beruházás 2000. november 21-én fejeződött be, amikor átadták az Aquincumi Múzeum bővítésének I. ütemét, az irodaépületet és raktárbázist, a múzeum ezzel egy ideiglenes, télen is működő kiállítóhellyel gazdagodott.

2007-ben Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatala a területen lévő korábbi transzformátorházat az Aquincumi Múzeumhoz csatolta. Ebből alakult ki a múzeum új főépülete.

A romkert, Magyarország egyik legnagyobb területű római régészeti parkja az i. sz. 2-3 századi Aquincum polgárvárosának mintegy negyedét mutatja be, köztük a városközpont legjellemzőbb középületeit valamint számos magánházat.

 

 

A romkert egy részlete, forrás: Szilas / Wikimedia Commons

 

A kőlapokkal burkolt utcák, az épületek kiásott és konzervált alapfalai nyomán a látogató képet alkothat a római városépítészet jellegzetességeiről, az egykori római polgárváros szerkezetéről, fontosabb középületeinek – mint a fórum, a basilica (törvényhozás háza), a közfürdő vagy egyes szentélyek – méreteiről, elhelyezkedéséről. Jól láthatók az i. sz. első évszázadokban korszerűnek számító padlófűtés, a vízvezetékek, a csatornarendszer maradványai. Külön kis védőépületben egy polgárház rekonstruált fürdője is megtekinthető. A polgárvárosnak eddig kb. a harmada került felszínre, egyes részeit már feltárták, de még nem látogathatók.

Az ásatásoknál előkerült értékesebb faragványokat, domborműves ábrázolásokat a régi épület mögött, az időjárástól részben védett oszlopcsarnokban helyezték el. A gazdagon díszített szarkofágok, sírkövek, emléktáblák mellett épületelemek faragott díszítőmotívumai is megtekinthetők.

 

 

 

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Szilas / Wikimedia Commons

 

 

 

 

 

Városi magazin cikkek

További magazin cikkek »

 

Városi magazin cikkek

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »