A Millenáris Park építészeti kialakítása 2002-ben Europa Nostra-díjat kapott.

A Millenáris Park a magyar főváros és Európa jelentős kulturális és életmódbeli értékeit bemutató – közérdekű és üzleti rendezvényekre is alkalmas – hat hektáros parkja és kulturális központja. Az eredetileg a múlt században Ganz Ábrahám által a Pesti Hengermalom területén alapított vasöntödéből fejlesztették ki a későbbiekben a magyar ipartörténet nemzetközi hírű gyáregységét a Ganz Villamossági Műveket. A műemléki gyárcsarnokok újraformálásáért a Millenáris Park építészeti kialakítása 2002-ben Europa Nostra-díjat kapott. 2001-es megnyitása óta, 2019 nyaráig a Millenáris Park közel 10 millió vendéget fogadott, és 1500 rendezvény helyszíne volt.

Ganz Ábrahám 1844-ben alapította meg öntőműhelyét Budán, ott, ahol ma az Öntödei Múzeum áll. A kis üzem alig egy emberöltő alatt jelentős gépipari vállalattá növekedett. A gyár Ganz halála után a kiemelkedő tudású gépészmérnök, Mechwart András fejlesztő tevékenysége révén emelkedett rövidesen a hazai üzemek élére. Mechwart 1878-ban hozta létre a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. keretein belül az erősáramú villamosipar alapjait megteremtő villamossági osztályt, amelynek vezetését az elektrotechnika legújabb eredményeivel foglalkozó fiatal és agilis Zipernowsky Károlyra bízta. A kis műhely előbb a második kerületi Kacsa utca egyik udvari épületében, majd a volt Király-malom Fő utcai épületében fejlődött igazi üzemmé, a kontinens egyik legjelentősebb villamossági gyárává.

A kezdeti sikereket az 1884–85-ben Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz és Déri Miksa által kidolgozott transzformátorrendszer, és 1885-ben az első transzformátor megalkotása (amely először tette lehetővé a villamosenergia nagyobb távolságra történő szállítását) koronázta meg. A Ganz-gyár az elektromos rendszerek gyártásával rövidesen világszerte ismertté, elektrotechnikai gyártmányai és berendezései két évtizeden át a világpiac egyik vezetőjévé váltak. Világszerte felhasznált találmányok sora is jellemzi a korszakot, köztük például a Bláthy által megszerkesztett és szabadalmaztatott elektromos fogyasztásmérő, a „villanyóra”, de ide sorolhatók a Kandó Kálmán nevéhez fűződő villamos vontatási rendszer fejlesztései is.

1897-ben épült fel az akkor világszínvonalon álló elektrotechnikai gyár Lövőház utcai épülete, ahol akkor már kétezernél is többen dolgoztak. 1906-ban a gyár önállósította magát, és Ganz-féle Villamossági Rt. néven működött 1929-ig, amikor is – a nemzetközi vetélytársaktól erősen megszorongatva és szakmai tekintélyében megtépázva – visszaolvadt az anyagyárba. Közben 1911–12-ben felépült az a nagyszerelde, amely napjainkra felkerülve az ipari műemlékek sorába, a nemzeti ipar- és kultúrtörténeti örökség emlékeként őrzi a jövő számára a hely szellemét.

Az újabb elismerést és sikert az 1920-as években megindult hazai villamosítás vezető vállalataként érte el a Ganz, majd sikeres korszerűsítései eredményeként rövid időre ismét nemzetközi sikereket is elkönyvelhetett. A válságból a vállalat a nagyvasúti villamosítás Kandó-rendszerű mozdonyai, a Ratkovszky-féle feszültségszabályozók, a különféle Jendrassik-motorok és -turbinák révén lábalt ki, de rövidesen mindent romba döntöttek a második világháborús elemi erejű pusztítások.

A sok nehézség árán újjáépült gyár 1949-től Ganz Villamossági Gyár néven ismét önállóvá vált, majd számtalan szervezeti változást átélve neve 1963-tól Ganz Villamossági Művek lett. Egyre inkább beszűkült piacra termelt a nagyvállalat, s az elmaradt érdemi fejlesztések jelentősen vissza is vetették, bár a nemzetközi piacon néhány versenyképes termékkel még őrizte a cég hajdanvolt nevét. A saját fejlesztés visszaszorulása, a világszínvonaltól történő fokozatos elmaradás, majd a hatékonyság csökkenése, és nem utolsósorban a piacok átrendeződése válságos helyzetbe sodorta a nagy múltú vállalatot.

Időleges kiutat jelentett a külföldi tőke bevonásával a Ganz Ansaldo Villamossági Rt. létrehozása 1991-ben, ám a termelés fokozatosan csökkent, majd megkezdődött a fővárosi gyártelep vidékre költöztetése. A villamossági vállalat 2000-től Ganz Transelektro Rt. néven működött tovább. A hajdani központi gyártelepen ugyanekkor megkezdődtek a Millenáris Park létrehozását célzó munkálatok.

Az A épület, az egykori Ganz Villamossági Művek központi irodaháza, forrás: redoctober, Indafotó / Wikimedia Commons

Az épületkomplexum egy füves területekkel és tavakkal tarkított zöldövezeti parkban fekszik. A Park lehetőséget biztosít alternatív szabadidős, pihenő tevékenységeknek, illetve programok kültéri fogadására is. A Park egyik előnye – amely miatt a látogatók is különösen kedvelik – a pihenésre szabadon használható füves területek nagysága és kulturált kialakítása. A Park összterülete: 48 200 m², amelyből a zöldterület 16 200 m²-t foglal el.

A Park szabadidős céljait szolgálja az összesen mintegy 850 m² területű játszótér. A Zöld Péter játszótér mellett, amely egy magyar népmese motívumait eleveníti meg és a 3-12 éves korosztály igényeire szabottan készült, 2019 ősze óta egy mozgáskoordinációt fejlesztő akadálypálya-rendszer is működik, amelyet az 5-14 éves korosztály számára terveztek. Az esztétikus, kiváló minőségű és biztonságos moduláris elemek gyártója a német Berliner volt.

A park 2019-ben, forrás: Thaler Tamás / Wikimedia Commons      

2001-es megnyitása óta, 2019. második felében a Park és épületei először estek át egy komolyabb revitalizáción. Az utcabútorokat és a térköveket mindenhol lecserélték, a tó új gépészetet kapott, a gyep és a park teljes növényzete megújult. Elkészült a Fény utca felszín alatti átvezetésétől a Nemzeti Táncszínházig húzódó terület parkosítása is. Mintegy 60 új fát telepítettek,1300 m²-en cserjéket és évelő növényeket ültettek, és 1100 m²-rel nőtt a gyeppel borított terület nagysága. Ezzel egyidejűleg a Millenáris legnagyobb befogadóképességű rendezvénycsarnoka a "B" épület – az 1911-ben megnyílt egykori Nagyszerelde – teljes gépészeti és energetikai felújításon esett át, új a padlóburkolat és a kiszolgáló helyiségeket is korszerűsítették.

Forrás:

hu.wikimedia.org

Felső kép: Civertan / Wikimedia Commons