Budapest XVII. kerülete a Duna bal partján, a főváros keleti részén fekvő városrész.

Budapest XVII. kerülete (összefoglaló nevén Rákosmente) a Duna bal partján, a főváros keleti részén fekvő városrész. Budapest legnagyobb méretű kerülete, területe 54,82 km², és közel 90 ezer ember otthona, így a főváros hetedik legnépesebb kerülete. A jellegükben eltérő, de egymáshoz mégis szorosan kötődő településrészeket 1950-ben csatolták a fővároshoz a Nagy-Budapest terv részeként.

Az egyik legszebb fekvésű pesti kerület, amely részben ugyanolyan magasan terül el, mint a 235 méter magas Gellért-hegy. Mivel a Pesti-síkságon belül a Dunától kelet felé fokozatosan emelkedő Pesti-hordalékkúpsíkság része, ezért területe szinte teljes egészében dimbes-dombos. A pesti oldal és egyben a Pesti-síkság legmagasabb pontja, a 241 méteres Erdő-hegy is itt található. A kerület túlnyomó része zöldövezet, az egy főre jutó zöld- és erdőterületek szempontjából a II. és a XII. kerületek mellett a legjobban ellátott fővárosi kerület. Több természetvédelmi terület is található a területén, például a 40 hektáros Merzse-mocsár Természetvédelmi Terület tele növényritkaságokkal és gazdag madárvilággal, a Keresztúri-erdő óriási zöldfelülete, illetve északi határán fekszik a Naplás-tó, a főváros második legnagyobb, 150 hektáros természetvédelmi területe, egyben az egyik legértékesebb ökológiai területe.

A kertvárosi kerület lakossága az 1970-es – 80-as években a rákoskeresztúri lakótelep építése, a rendszerváltás után pedig a szuburbanizáció következtében növekedett, illetve növekszik ma is, annak ellenére, hogy Budapest lakosainak száma az elmúlt évtizedekben több százezerrel csökkent. A népességnövekedés miatt jelentős, korábban zöld, vagy mezőgazdasági jellegű területeken épültek új lakóparkok és családi házas övezetek, illetve bővültek a már meglévők. A XVII. kerület volt a legnépszerűbb budapesti kerület a költözések alapján 2019-ben, 1045-el többen telepedtek le itt, mint amennyien elköltöztek

Fekvése, földrajza

Az egyik legszebb fekvésű pesti kerület, amely részben ugyanolyan magasan terül el, mint a 235 méter magas Gellért-hegy. Mivel a Pesti-síkságon belül a Dunától kelet felé fokozatosan emelkedő Pesti-hordalékkúpsíkság része, ezért területe szinte teljes egészében dimbes-dombos. A pesti oldal és egyben a Pesti-síkság legmagasabb pontja, a 241 méteres Erdő-hegy is itt található. A kerület túlnyomó része zöldövezet, az egy főre jutó zöld- és erdőterületek szempontjából a II. és a XII. kerületek mellett a legjobban ellátott fővárosi kerület. Több természetvédelmi terület is található a területén, például a 40 hektáros Merzse-mocsár Természetvédelmi Terület tele növényritkaságokkal és gazdag madárvilággal, a Keresztúri-erdő óriási zöldfelülete, illetve északi határán fekszik a Naplás-tó, a főváros második legnagyobb, 150 hektáros természetvédelmi területe, egyben az egyik legértékesebb ökológiai területe.

A Dunába torkolló 44 km hosszú Rákos-patak, melyből Rákosmente neve is ered, forrás: Zizzi / Wikimedia Commons

Gózon Gyula villája Rákosligeten, forrás: Rlevente / Wikimedia Commons

A rákosligeti Gregor József Általános Iskola, forrás: Globetrotter19 / Wikimedia Commons

Az 1894-ben épült műemléki Szent Kereszt templom az azonos nevű téren a Pesti út mentén, forrás: Rlevente, Indafotó / Wikimedia Commons

Az 1905-ben épült rákoscsabai református templom, forrás: Rlevente / Wikimedia Commons

A kerület felújított városközpontja, a Fő tér, forrás: Vince / Wikimedia Commons

Szökőkút a felújított Fő téren, forrás: Rlevente / Wikimedia Commons

Rákosmente és részei nevüket a kerületen keresztülfolyó Rákos-patakról kapták, a terület domborzati viszonyai pedig számos településrész nevéből visszacsengenek, mint például Rákoshegy, Madárdomb, Kaszásdűlő. A főváros legnagyobb kiterjedésű kerülete 54,82 négyzetkilométer területtel, amely több mint 25-szöröse a legkisebb VII. kerületnek. Északnyugaton a XVI. kerület, nyugaton a X. kerület, délnyugaton a XVIII. kerület, míg délkeleten Ecser és Maglód, keleten Pécel, északkeleten pedig Nagytarcsa határolja.

A kerület keleti határától a Gödöllői-dombság lankái kezdődnek.

Az egy főre jutó zöld- és erdőterületek szempontjából, a II. és a XII. kerületek mellett a legjobban ellátott fővárosi kerület, a pesti oldal kerületei közül a legnagyobb kiterjedésű erdőterületek a XVII. kerületben találhatóak, mint például a Keresztúri-erdő.

Rákosmente három vízfolyás vízgyűjtő területének találkozásánál fekszik. Északi része a Szilas-patak, központi és délnyugati része a Rákos-patak, délkeleti része a Gyáli-patak vízgyűjtőjéhez tartozik. A kerületben tizenhárom forrás található. A XVII. kerületben van a 40 hektáron elterülő Merzse-mocsár Természetvédelmi Terület, mely Budapest közigazgatási határain belül az egyik legháborítatlanabb vizes élőhely; négy harasztfaj, százharmincegy kétszikű és ötvenegy egyszikű növényfaj, valamint tizenegy madárfaj, köztük a Magyarországon védett szürke gém és vörös vércse otthona; természetvédelmi terület, továbbá északi határán fekszik a Naplás-tó.

A Budapest Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér relatív közelsége miatt Alsó-Rákoshegy és a Helikopter lakópark déli része bizonyos fokú zajszennyezésnek van kitéve, míg ezen városrészek északi része és az ettől északabbra fekvő területek a zajmérések alapján kívül esnek a legalacsonyabb mért zajértékek határán is.

Története

A kerület 1950. január 1-jén jött létre az addig önálló Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr és Rákosliget nagyközségekből, amikor azokat Budapesthez csatolták. A kerületnek közös történelme, lévén 1950 óta létezik, nincs, az egyes kerületrészek azonban mind rendelkeznek önálló történelemmel, az leginkább Keresztúr (a mai Rákoskeresztúr), valamint Csaba (a mai Rákoscsaba) történelmének feleltethető meg. A szájhagyomány szerint például a nagy népvándorlások korát átvészelő hunok egy kis csoportja a mai Rákoscsaba területén húzta meg magát, s a helyet vezetőjük, Attila hun király fia, Csaba királyfi után nevezték el Rákoscsabának. Ezen vélt vagy valós kötődést számos utca- és térnév is megjeleníti. Rákoskeresztúrt először 1265-ben említi meg egy oklevél, Pousaracusa (Pósarákosa) néven.

A kerület határában fekvő Rákos-mező a középkorban országos jelentőségű hely volt, 1286 és 1540 között rendszeresen tartottak itt országgyűléseket illetve nemesi gyűléseket. Buda elestével (1541) a mai XVII. kerület teljes egészében török uralom alá került, az akkor itt létező Keresztúr és Csaba települések a török porta adófizetői lettek és csak Buda visszafoglalása (1686) után kerültek újra magyar kézre. A környéken folyó heves harcok miatt Csaba és Keresztúr szinte teljesen elnéptelenedett, helyükre a felvidékről szlovákokat, illetve a mai Németország területéről elsősorban svábokat telepítettek. Rákoscsaba lakossága Rákóczi oldalán részt vett a Rákóczi-szabadságharcban is; maga Rákóczi Ferenc is eltöltött egy éjszakát a faluban (1705. július 4–5.) A rákoscsabai római katolikus templomban kötött házasságot Jókai Mór és Laborfalvi Róza 1848. augusztus 29-én.

Bartók Béla 1911 és 1920 között Rákoshegyen élt és alkotott, egykori otthona ma emlékházként funkcionál. A mai kerület különböző településrészein élt hosszabb rövidebb ideig Kacsóh Pongrác vagy Berky Lili és Gózon Gyula is, akárcsak a 2006-ban elhunyt, magát mindig büszkén rákosligetinek valló Gregor József is, akinek a nevét vette fel a településrész iskolája is.

Az 1950-es egyesüléskor önálló többi kerületrész, Rákosliget, illetve Rákoshegy jóval fiatalabbak; előbbi 1907-ben, utóbbi 1921-ben vált önálló nagyközséggé, mindkettő Rákoskeresztúrtól. Rákoskert sohasem élvezett önállóságot, ahogy Madárdomb sem, előbbi Rákoscsaba részeként csatlakozott Budapesthez, míg az utóbbit csak 1984-től kezdték beépíteni.

A városiasodás az 1970-es évek elejének nagy panelépítési programjaival indult. Az addig falusias, a városközponttól távoli Rákoskeresztúr központjában számos házat elbontottak és helyükre hatalmas lakótelepeket húztak fel a budapestiek mellett a szegedi házgyár elemeiből, a csúszózsalus technológiával épült pontházakkal kiegészülve. Ezzel drasztikusan megemelve a lakosság számát és kidomborítva az akkor még jelentős infrastrukturális elmaradottságot. Noha ezeket a gyors és dinamikus fejlődés miatt csak a 2000-es évek közepére sikerült szinte teljes egészében ledolgozni, a legtöbb földút Budapesten még mindig a XVII. kerületben található.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: A kerület északi határán fekvő Naplás-tó, forrás: Sonaj1 / Wikimedia Commons